Maximálisan hiszek abban a tényben és teljes hittel vallom is, hogy szoros összefüggés van az emberi test fizikai állapota és a psziché, a lékek állapota között.
Más szóval, amilyen állapotban van a lélek, olyan állapotban van vagy lesz a test is és ezt az összefüggést egyértelműen látom és tapasztalom egyrészt magamon, másrészt a vendégeimen is.
Lehet ezen vitatkozni, lehet ellenkezni, lehet védekezni ez ellen, lehet az ember más véleményen, de a test nem tud hazudni. A test követi és követni fogja a lelke, pszichéje állapotát. Nem lehet ezt a kettőt különválasztani.
Erre számtalan példát tudok hozni. A legutóbbi az volt, amikor az egyik kedves vendégem egy nagyon nem akart, pár napos családi nyaralás után jött el hozzám és a teste, tetőtől talpig, a lábfejétől a nyakáig teljes feszülés, kötöttség volt. A családjával szembeni folyamatos kompenzálás és ellentartás a testét is brutál módon önkéntelenül és automatikusan befeszítette.
Addig, amíg egy ember életében, hétköznapjaiban sokkal inkább a frusztrációk, a szorongások, a félelmek, a negatív, csalódott érzelmek és gondolatok, a folyamatos megfelelések, kompenzálások a gyakoribbak és erősebbek a VALÓDI boldogságnál, lazaságnál, könnyedségnél, addig a teste is nehéz, feszült, kötött lesz és nem fog tudni IGAZÁN ellazulni, megkönnyebbülni, föllélegezni.
Rengeteg emberrel találkozom, aki azt mondja – az én értelmezésemben, hazudja – magának és másoknak, azt mutatja kifelé a világnak, hogy Ő jól van, boldog, minden rendben van az életében, de a tények, az egészségügyi állapota, a testének állapota és a magánélete és ami a legfontosabb, a lelkének állapota teljesen más képet mutat.
Nem szégyen, ha nem vagyunk jól. Ezt persze nem feltétlenül kell szétkürtölnünk a világnak, de arra sincsen semmi szükség, hogy össze vissza hazudozzunk akár kifelé, de főleg saját magunknak ne.
Ha nem vagyunk jól, ne kamuzzunk. Maradjunk csöndben, ez a mi belső ügyünk és keressünk föl olyan embereket, akikben megbízunk, akiknek őszintén el merjük mondani, hogy nem vagyunk jól és menjünk el terápiába. Ugyanis terápiába menni nemhogy nem szégyen, hanem egyenesen kötelező lenne, gyakorlatilag minden embernek.
Teljesen mindegy milyen jellegűek a lelki, pszichés problémáink, a lényeg, hogy ha a lélek nincs a helyén azt a helyére KELL tennünk és a test-lélek-szellem hármasát MINDENKÉPPEN egyensúlyba KELL hoznunk.
Egyet SOHA ne tegyél.
Önmagadnak SOHA ne hazudj!
Ha feltétlen szükségét érzed, másoknak hazudhatsz – bár ez sem a legbölcsebb döntés – de önmagadnak SOHA!
A lelkednek NEM TUDSZ hazudni és NEM TUDOD becsapni. A lelked pontosan tudja az igazságot. Ha hazudsz vagy kamzuol magadnak, de akkor is, ha csak nem mered beismerni magadnak az igazságot, ebbe a lélek egy idő után belefárad és meg fogja betegíteni önmagát. Téged! Sok esetben komoly betegségekről van szó és akkor már csak egyetlen egy kérdés marad hátra.
Nincs e még túl késő?!.......
